Sokan hallottak már róla, de senki sem mert még beszélni. Féltek, joggal. Vajon miért? Mi fojtotta beléjük a szót? Hiszen faszokkal vagyunk körülvéve. Ez a pénisz azonban egy, oszthatatlan és utánozhatatlan. A Farok, amely repül és gyilkol. Miközben vödröket és talicskákat ragad magával. Egybeolvad velük és ezáltal folyamatosan terebélyesedik. Nem lesz jó vége… Csak hosszú.
Koraőszi napokon szokott feltűnni, megjelenését apró, fémes koppanások kísérik. Enyhén az ablak felől, tompa zöld fények közepette. Azok a szemei! Mindenki a távfűtésre fogja a különös zajokat, holott sokkal többről van szó. Ilyenkor rak fészket párkányainkon és elménkben a Rézfaszú Bagoly.
Az ablaknál ülök, mikor e sorokat írom… Vigyáznom és sietnem kell. Érzem, hogy már a ház fölött van, egyre kisebb köröket tesz, hatalmas nemesfém didlója meg-megtöri a felkelő hold fényét. Tisztán szeli át a pesti szmogot. Nem tudom még mennyi időm van, leírom amit tudok!
Két éve láttam először. Hatalmas koppanás jött az ablak felől. Aztán csönd. Surrogva szállt le és várta, hogy elpusztuljak. Amikor megérkezett, mindig hangyás lett a kábeltévé és elhervadtak a kaktuszok. Öngyilkos növények, nem várták be a sanyarú véget. Talán nekik volt igazuk.
Maga volt a rémület. A baglyoktól nem félünk, szelíd teremtések-látszólag. Valójában néma, alattomos gyilkosok, és idióta hangokat adnak ki: "Kurr-kurr!"
A mi baglyunk titka, legyőzhetetlensége a szerszámában van. Azt beszélik, hogy e különös teremtmény egy szovjet műhold és egy csernobili, elszabadult vadkacsa kereszteződéséből jött létre.
Minden nemesfém tolvaj rá vágyott, egyszer-kétszer valami baszomnagy városi mágnessel befogták, de kereket oldott. És kárörvendően röhögött, miközben cirillbetűs jeleket fogtak a műholdvevők. Gorbacsov Vodkát iszik a fém evőeszközökre. Néha meghág egy vastartalmú kertitörpét. Szaporodik. És vár... De mire?
Vissza-visszajár és rézfaszával pengeti az antennákat, csöveket, erkélykorlátokat. Ha elfárad, buszra, villamosra száll. Felülről, durván hatol be az alumínium vázba. Fasza nagyot koppan, szinte rögtön kisiklatva a gépjárműveket. A Combinók kezdeti meghibásodása mögött is őt sejtették. Sok villamosvezető látta és rokkantnyugdíjas lett az élménytől. Küzdeni próbáltak ellene, de hiába... Aztán megegyeztek vele. Mindenki meghalt, aki tudott a paktumról.
Havi egy BKV-ellenőr rituális feláldozásáért cserébe békén hagyta a fővárosi tömegközlekedést. De a házaktól nem tágított. Sosem tudni, de mindig érezni: hol van. Rosszindulatával kiemelkedik még az átlag városlakók sorából is. Még Tarlós István is megijedne tőle.
...most abba kell hagynom, túl sok időt töltöttem az ablak mellett. Talán már késő...
Mindenesetre zárkózattok be és kapcsoljátok le az áramot!
